Tartalomjegyzék
BRANCHUS A GÖRÖG MITOLÓGIÁBAN
Branchus a görög mitológia látnoka volt, egyesek szerint Apollón fia, míg mások szerint az isten szeretője volt. Az ókorban Branchust a Branchidák ősének tartották, a látnokok hatalmas klánjának, akik a didimai jósdát irányították.
Lásd még: A piton a görög mitológiábanA branchus születése
Branchusról azt mondták, hogy vagy a delphoi Smikrusz és egy milétoszi nemes asszony fia, vagy pedig apja Apollón isten volt, aki ugyanattól az asszonytól született.
Miközben Branchus anyja vajúdott, azt álmodta, hogy a nap belépett a szájába, és végigvándorolt a testén; a tolmácsolásra behívott látnokok ezt úgy értelmezték, hogy a születendő fiú Apollón kegyeltje.
Amikor megszületett, a fiú a Branchus nevet kapta, a görög torok szó után, mivel a nap a torkán keresztül haladt át.
Branchus és Apolló mint szerelmesek
Egyesek szerint Branchus Apollóntól örökölte prófétai képességét, mások szerint az isten ajándéka volt, mivel Branchus és Apollón szerelmesek lettek.
Branchus szép fiatalemberré cseperedett, és Branchus a földművelésből élt. Apollónt elbűvölte Branchus szépsége, és el akarta csábítani, ezért Apollón kecskepásztornak álcázta magát, és Branchus nyája között sétált.
Segítségképpen Apollón megfejte Branchus néhány kecskéjét, de amikor sikeresen megfejett egy hím kecskét, Apollón felfedte valódi isteni mivoltát.
Branchus és Apollón szerelmesek lettek, és miközben Apollón megtanította Branchust a prófétai művészetekre, az isten segített Branchus állatainak gondozásában is.
Branchus állítólag kezdeményezte Apolló imádatát a Milétosz melletti Didimában, és ott hozta létre a jósdát, ahol Branchus volt az első pap.
Lásd még: A látnok Thestor a görög mitológiábanBranchus és a Branchidae
Branchust a Branchidák ősének tekintették, annak a papcsaládnak, amely az ókorban a didimai jósdát vezette, amíg Didimát el nem foglalta Xerxész.
Didimában a jósnő papnője egy szent patak fölött ülve mondott szavakat. A didimai szibilla szavait aztán a Branchidák tolmácsolták.